Ha megnézzük egy forgalmas helyen az ott elhaladó emberek arcát, akkor azt láthatjuk, hogy nagyon sok közülük gondterhelt, valamilyen belső nyugtalanságról árulkodik. Mindnyájunk életében mindig van valami, ami megakadályozza, hogy békességünk, boldogságunk felhőtlen legyen. Egy húsvéti vers, Reményik Sándor – Békesség Istentől költeménye ír erről: „Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van.”
Nyughatatlanok vagyunk, hiszen mindig van kiért aggódni, mitől félni, folyton akad valaki, aki kárt akar okozni nekünk, akit nagyon nehéz szeretni. Ilyenkor hiába keressük bármiben az elveszített belső békénket, nem találjuk. Csak Isten az, aki minden gondunk ellenére megajándékozhat egy olyan belső tartással, reménységgel, ami még a legsötétebb napokon sem hagy teljesen elkeseredni. Ezért adta egyetlen Fiát. Ezért volt húsvét, hogy nekünk mindig legyen miben reménykedni. Ezt az üzenetet közvetíti számunkra sok gyönyörű húsvéti vers.
