 |
|
A Kétszáz
Éves Ember
The Bicentennial
Man
(1999)
Robin
Williams egészen sajátos személyiség, bizonyos filmekről szinte azt lehet
mondani, hogy direkt rá írták, pl. Mrs. Doubtfire, Flubber, Jack. Kicsit
más mint az összes többi ember.
Ezt
figyelembe véve egyáltalán nem különös, hogy a 200 Éves Ember főszerepét
ő játssza. Ugyanakkor szinte azt is lehetne gondolni, hogy maga a film
úgy jött létre, hogy megpróbáltak kitalálni egy újabb Robin Williams filmet.
A történet
egészen egyszerű, de valahol mégis megdöbbentően hat. Egyik nap a családapa
hazahoz egy robotot, illetve androidot, vagyis ember-szabású gépet. Bemutatja
a családnak, majd minden megy a maga útján. Az anyukának kicsit nehéz lesz
az élete, hiszen reggelenként, amikor a gyereke lekopnak az isibe, és apuci
is elmegy dolgozni, már nem egyedül marad, hanem kettesben a robottal.
Szinte
mintha az anyuka helyére vették volna a robotot. Sajnos ezt nem hangsúlyozzák
ki, és ezáltal anyukának nem adatik meg a lehetőség, hogy elkezdjen munkát
keresni. De minek is az a munka arra a kis időre. Az apuci egyből összehaverkodik
a robottal, és olyan érzésünk támad, hogy a legtöbb férjnek igaziból egy
robotra lenne szüksége, férfi aggyal, szervilitással, és nem feleségre.
Ebben a filmben az idő eléggé furcsán pereg. Először ki van írva hogy 16
év múlva, meg 25 év múlva, a végén meg már csak azt írják, hogy nagyon
sok idő múlva. A robot először nem rendelkezik arccal, de ez a legkevesebb,
mert szinte mindent tud.
És
akkor eltelik egy csomó idő, öregedés, halál, sőt
egész újabb generációk. Teljesen morbid látni a film elején szereplő "Little
Miss-t" ahogy idős, kábé 90 éves néni lesz belőle, és az unokája néz ki
úgy, mint ahogy ő nézett ki 28 éves korában. Andrew, a robot először tehát
fémből van, de van tudata. Aztán ez a tudat képessé teszi arra, hogy különböző
kreatív feladatokat végezzen, órákat gyártson, illetve bármit, és ezzel
elkezd pénzt keresni, sőt saját számlát nyit. A film közepén annyi pénzt
keres havonta, mint az őt létrehozó cég tulajdonosa egy év alatt. Aztán,
mivel sokat olvas, szabad akar lenni, és végül lekopik a házból, és a saját
lábára áll. Ezután az a fázis jön, hogy elkezdi felkutatni vele egyívású
robotokat, vagyis az általa képviselt faj és típus többi tagját.
És
még egy robotcsajjal is találkozik, de nem igazán
jön be neki, mert a csajban (Galatea) aktiválva van a beépített személyiség-chip,
vagyis egy sztereotípiát képvisel, és nem individuum, nem fejlődőképes
személyiség. Ekkor Andrew elkezdi tökéletesíteni magát saját pénzből, később
pedig saját tervei alapján. A csúcs az lesz, hogy még nemi szerve is lesz,
de persze a nemzés konkrét képessége nélkül, hiszen az már blaszfémia,
és ez a film nem a botrányból akar megélni, hanem Robin Williams-ből.
|
|
Végül
a Little Miss unokájával jön össze, és mg házasság is lesz belőle. Ekkor
megpróbálja emberré nyilváníttatni magát, de nem jön össze, mert hallhatatlan,
(pedig a gépek nem arról híresek, hogy nem kopnak, sőt, a garancia-idő
leteltével gyakorlatilag úgy elromlanak, mintha időzítették volna őket,
és életfogytig tartó garanciát csak a Zippo öngyújtókra adnak, tehát nagyon
egyszerű és olcsó szerkezetekre, szóval sántít a dolog).
Ekkor
szinte
hetek alatt megtervezi, hogy hogyan lehet az öregedés is belekomponálni
a testébe, ami a film közepe óta már Robin Williams-é. És akkor ott fekszenek
egy kórházi franciaágyon a feleségével, a Little Miss unokájával, aki éppen
olyan öreg, mint az országút, és a tévében figyelik, hogy így, a halhatatlanság
belekomponálásával már megkapja-e az emberré-nyilvánítást. Ha valakinek
van sok pénze, nem kell sorba állni zöld-kártyáért, ha valaki népszerű,
nem kell sorba állnia diplomáért, így Andrew-nak sem kellett volna annyira
ráparáznia erre a dologra, illetve könnyedén megadhatták volna neki az
"emberséget", hiszen úgysem tud szaporodni, és már nem is hallhatatlan,
szóval nem zavar vizet.
Nem
áruljuk el, hogy megkapja-e, mert ez az izgalom a
filmben. De annyit megjegyezhetünk, hogy sántít a történet, olyan, mintha
a 70-es években írták volna, amikor a jövőt elég érdekesen látták az emberek,
a szovjet kultúrában például attól tartottak, hogy az embereknek a fejük
hatalmas lesz, és a végtagjaik, a testükkel együtt teljesen visszafejlődnek,
(nem gondoltak a kondi-termekre). Amiatt is aggódtak, hogy a számító-gépek
olyan okosak lesznek, hogy tovább tudják majd fejleszteni magukat, és az
emberek feleslegessé válnak a bolygón. Mindez annak a szellemi vonulatnak
a terméke, amelyik szerint 2000-ben az autók repülni fognak, nem gurulni.
A film határozottan kevés szereplős, kevés-effektes, kevés-fordulatos,
és lelemény is alig van benne. A hosszú unatkozás közben 4 vagy 5 darab
olyan pont van, amikor egyszerre csak nevetésben tör ki a néző a filmbeli
humor láttán-hallatán. Az egyik az, amikor a Little Miss nagyobbik tesója
azt az utasítást adja Andrew-nak, hogy menjen az ablakhoz, és utána meg
azt, hogy ugorjon ki, (Andrew ekkor még kezdő, és ki is ugrik).
A
további humorok zöme erre a jelenetre, illetve Andrew
ablak-iszonyára alapulnak, és van még olyan is, hogy csajozás közben megkérdik
tőle, kér-e egy italt, és közli, hogy kösz, nem, mert nincs gyomra. A film
egyébként határozottan magas költségvetésű, (100 millió), ehhez képest
határozottan gyenge teljesítmény 8.2 millióval indítania a bemutató hétvégéjén,
99 decemberében. A film elején az van kiírva, hogy valahol a nagyon közeli
jövőben játszódik, vagyis mégegy film ami a Y2K dologra épített, és mégegy
film, amire szintén rá lehetne írni, hogy "best before 2000". A Mátrix
után egy ilyen filmet csinálni mint futurisztikus darabot eléggé kockázatos
vállalkozás volt, és ha visszamehetnénk pár hónapot az időben, már az ötlet
szintjén lebeszélnénk róla az "1492 Pictures"-t, a kezdeményezőt, hogy
belefogjon, mondván, hogy Robin Williams különleges vonzerőt ad egy-egy
filmnek, de nem akármelyiknek.
-in-
|